Top 5 Wednesday – grincsesedés

the-grinch-netflixMár egy ideje szemezgetek a Top 5 Wednesday kezdeményezéssel, és mióta követem Arwen5 blogját és az ilyen témában megjelenő posztjait, azóta még inkább kacsintgatok felé. De idáig jobbára csak nézegettem meg kerülgettem, meg mérlegeltem (fő a határozottság) de a mostani téma annyira jó, hogy muszáj nekem is megcsinálnom – és ezzel egy lendülettel az egész T5W dologhoz csatlakoznom. (Ha hagyják, ezt még megkérdezem.) Az a lényegtelen apróság, hogy már régesrégen nincs szerda, ne zavarjon meg senkit – engem sem zavar túlzottan.

Szóval, akkor nézzük mi is az a téma, ami annyira meggyőzött, hogy pénteken este (fejfájósan!) hajlandó vagyok foglalkozni vele, miközben a konyha a feje tetején áll és még ágyneműt kéne huzatolni, meg úgy általában készülni arra, hogy egy vidéki barátnőm nálam alszik (jelen pillanatban jó esély van arra, hogy a szobámig nem jut majd be, akkora torlaszt emeltem a folyosón). Ezen a héten öt olyan dologgal kell előrukkolni, ami kihozza belőlem a könyves grincset, avagy ahogy az angol gyönyörűségesen mondja, booking things you’re a Grinch about. Ez a nekem való téma, muhaha!

I. A tájleírások elnyúúújtása

Képzeld el, hogy van egy jó könyv. Jó a cselekmény, jók a szereplők, tetszik a stílus. Erre, fogja magát az író és olyan emberiség- és olvasóellenes bűnt követ el, amelyikbe belefutva legszívesebben a fejemet verném a falba (majd rögtön utána az író fejét is, biztos, ami biztos alapon). Elkezd tájleírásokkal traktálni. De nem három sorban, nem is tíz sorban, még csak nem is egy oldalban, hanem oldalakban! Az első ilyenen még átrágod magad, talán a másodikon is, aztán egyre morcosabban lapozod át ezeket a jeleneteket, mohón lesve mikor kezdődnek megint a párbeszédek. Nekem ilyen élmény volt az Eragon. Annyira jó lehetne az a könyv, az alapötlete engem anno teljesen földhöz vágott, rajongtam érte. De az a sok-sok-sok-sok leírás teljesen lelohasztott. A második kötet után már nem tudtam rávenni magam arra, hogy folytassam, pedig húgom polcán ott sorakozik a teljes sorozat. (De most, hogy jól megemlegettem, kedvet kaptam hozzá, lehet, kap még egy esélyt.)

II. Szemszögváltások – a lehető legizgibb résznél

Nooooo_(1)Kevés dolog van, amit egy igazán jó könyvnek nem tudok megbocsátani, de ha olvasás közben folyton úgy járok, hogy teljesen rápörgök az eseményekre és lapozok, ahogy csak az ujjacskáim bírják, őrült tempóval kalapál a szívem, hogy mi lesz, most mi lesz, te jóóóó ég, most mi lesz és egyszer csak bumm, szemszöget váltunk és az új szemszög véletlenül sem ott kapcsolódik be a sztoriba, ahol kiszálltunk az előbb… na, akkor kiakadok. Abbahagyni persze nem szoktam a könyvet, mert muszáj tudnom, mi fog történni, de ha egyszer a végére értem, többet rá se nézek. Van elég stressz a mindennapjaimban, köszönöm szépen.

III. Klisé, klisé, klisé

Gondolom, ezt nem is igazán kell magyarázni. Lehet egy klisés sztori is jó, de ha az ember maradandó élményt vár tőle, akkor a klisén felül is nyújtania kell valamit. Vegyük például a Royal sorozatot, ami néhány véletlen miatt került a kezembe és bár mindkét (magyarul megjelent) kötet olyan ordító klisével kezdődik, hogy az ember az öklét harapdálja kínjában, utána mégis hoz valami mást. De persze vannak kötetek, amik ezt nem tudják megugrani, számomra például a WOW kiadó kötetei ide tartoznak. (Kivéve a Bright Side-ot, az nagyon tetszett.) Nem olvastam a kiadó összes kötetét, de amit igen, azokkal szenvedtem. Egy kaptafára készültek a szereplők és ami még rosszabb, a könyvek teljes cselekményét be lehet saccolni az első öt oldal után.

IV. Túlerőltetett kreativitás

Itt most arra gondolok, amikor az író annyira nagyon meg akar nyerni/el akar borzasztani, hogy bedob mindent, ami csak eszébe jut. Nekem kicsit ilyenek Clive Barker könyvei (egyik ismerősömnek óriási kedvence, addig noszogatott, amíg elolvastam az első két Abarat kötetet, bár a végére nagyon szenvedtem), illetve ugyancsak ennek az ismerősnek az ajánlására futottam bele a John meghal a végén című könyvbe is. (Nem olyan régen az Egy sötétebb mágiát ajánlotta, amit nézegettem korábban is – azóta egy kicsit hátrébb sorolódott a kívánságlistámon.) Ez a John könyv engem egy az egyben kiakasztott és letaglózott. Elég ritkán fordul elé velem, hogy szabályosan a fantáziámat érzem fáradni olvasás közben, de ez a történet képes volt a képzelőerőmet nullára dózerolni – túl nagy erőfeszítést igényelt tőlem, hogy megpróbáljam befogadni és látni magam előtt azokat a képeket, amiket az író elénk tárt. Persze lehet, hogy csak az én fantáziám szegényes… de akkor sem. (Viszont enyhe kárörömmel látom, hogy a molyos értékelése 68%-on áll – ezek szerint nem csak nekem nem tetszett?)

V. Rohanás/csoszogás

umm_no_sherlockÉrtem ezt a cselekményre. Szerencsére kevés ilyen könyvvel találkoztam, de ha mégis sikerült belefutnom, akkor igazán szenvedtem vele. A legutolsó ilyen könyvet 30 oldal után feladtam, egyszerűen nem volt kedvem versenyt futni a könyvvel. Meg őszintén szólva, a szereplői is annyira butácskák voltak, hogy megkönnyebbülés volt elengedni őket. (Touch – Érintés… brr.) A másik, amit legalább annyira kevéssé tolerálok, mint a rohanást, az a széééép, lassúúúú, komóóótos csoszogás. Amikor már vagy száz oldalt elolvastál (vagy annyinak érződik), de még mindig nem történt semmi és igazán már nem is érted, hogy minek olvasod, de azért pislákol a remény, hogy majd jobb lesz… aztán megunod. A tizenhárom okom volt című könyvvel így jártam. Mármint értettem én az alapkoncepciót, az nem is volt rossz, de valahogy nem kötött le az a fajta cselekmény. Nem történt benne igazából semmi. Nem robbantak emberek, nem jöttek sárkányok, nem varázsolt senki. Bár az is bekavart, hogy a történet nem az én korosztályomnak íródott – ez volt az első (és azóta is egyetlen) ifjúsági könyv, amely mellett már úgy éreztem, hogy öreg vagyok én ehhez.

Na, ugye, hogy jó buli ez a Top 5 Wednesday? (A következőket majd igyekszem tényleg szerdán hozni – vagy kicsit közelebb a szerdához.) És ha a meglévő T5W csapat nem küld el a melegebb éghajlatú susnyásba, akkor később ide linkelem az ő posztjaikat is.

Képek forrása: whats-on-netflix.com, degrassi.wikia.com, reactiongifs.us

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s